Blogbejegyzések

Még az elején fontos leszögeznem. hogy nem a reklámozás a cél jelen irományomban, inkább a tudatos vásárlói magatartás és a jó bolt ismérveinek megosztása.

A sztori úgy kezdődött hogy e sorok íróját egy ismerős megkérte, szerezzen be számára egy digitális fényképezőgépet. Az ismerős nem igazán ért hozzá, így nekiláttam keresni megfelelőt. Az ilyenkor szokásos elvárásokat (lehessen vele fotózni, olcsó legyen, szép legyen - kb. ennyi) figyelembe véve nem meglepő, hogy egyből az Extreme Digital weboldalára navigáltam. Korábbról már jó tapasztalataim származtak a cég felől, ráadásul itt meg is találtam szinte azonnal azt, ami "megrendelőmnek" mondhatni tökéletes. Hangsúly a könnyű kezelhetőségen, a jó megjelenésen és az áron van. A kiszemelt Sony kamera mindegyiknek megfelelt. Rózsaszín, hiszen mégiscsak nőnemű lesz a tulajdonos, olcsó és megbízható márka.

A jó tapasztalatok kezdődtek is azonnal: péntek éjjel 22 órakor megrendelt masinámat e-mailben vissza is igazolták, átvehető. Egyetlen szépséghiba, hogy a hozzá párosított memóriakártya nem volt raktáron. Sebaj, túléljük azt a 4 munkanapot, míg megérkezik, legalábbis a tájékoztatóban ez állt. Már csak azért se lett volna célszerű máshol megvenni, mert egyből levontak némi magyar forintot a kiegészítő árából, ezzel hálálva meg a "kettőt egycsapásra" vásárlást. 1.700 Ft bizony pénz, pláne jelen gazdasági helyzetünkben, jó lesz ez majd tartalék akkura.

Szombat délután, újabb e-mail: megvan a kártya, csak a kijelölt üzletbe kell szállítani a központi raktárból. Óó, mondhatni csodás hír, sehol 4 munkanap (szombat van!), de már megvan minden. Na ebből kedd lesz, azaz 1 munkanap és 2 hétvégi nap alatt beszerzik. És még csak ki se mozdultam otthonról, gép előtt ülve intéztem a rendelést. E-mailben mindenről tájékoztatnak. A fő eszköz mellé kedvezménnyel vásárolt kiegészítővel pedig arra ösztönzik a vásárlót, hogy ne kelljen ezer helyről beszerezni a kacat mellé a többi kelléket is, hanem egy helyről lehessen mindent intézni, ez a garancia miatt is fontos.

Két éve vettem már itt fényképezőgépet, akkor is hasonlóan jó tapasztalatokkal. Amíg a lefoglalás és az átvétel között Mammut-ba eljutottam, kétszer akciózták le a gépet. Meg is lepődtem a pénztárnál, ez igen, ügyfélbarát cselekedet! A kiszolgálók is kedvesek, készségesek voltak, addig ki se kellett fizetnem, míg mindent tüzetesen át nem néztem. Sőt, megvétel előtt kipróbálható ugyanaz a példány, ami majd a pénztártól való távozás után már a tulajdonom lesz.

Szóval a rózsaszín gépet még csak ezután fogom átvenni, de már most kellemes csalódások értek (ismét). Ki is szállíthatnám, ennél az összeghatárnál futárral ingyen kihozzák. Most inkább magam megyek el érte, ez már tényleg nem fáradtság. Így is épp elég kényelmes volt az egész - az online vásárlás megkönnyíti az internetes polgár életét, hát kell ennél több?

Biztos vagyok benne, hogy ha leközelebb műszaki cikket, fényképezőgépet kell vásárolni, először az Extreme-hez fordulok, így csak ajánlani tudom másoknak is.

Így kell bánni egy vevővel!

Update (2009.07.06.)

Azóta már át is vettem az egész csomagot, igaz már csütörtökön megjött az értesítő e-mail. A Visegrádi utcai üzletben kb. 5 teljes perc alatt megkaptam mindent, ebben benne van az előttem lévő ügyfél bankkártyás fizetése és az összes papír lepecsételése.

Az egészséges mértékű napozást digitálisan visszaadni lehetséges, de nem érdemes. Azonban ha a napozás nem sikerült kellő mértékűre, még nem kell sírva visszagondolni a tunéziai nyaralásunkra decemberben. Egy picit rágyúrhatunk a dologra, egy nagyon egyszerűen elsajátítható „kreol” hatású Photoshop trükkel. Aki nem idegenkedik a digitális képjavítástól, pillanatok alatt megoldhatja azt, ami a balatoni napozásból kimaradt.

Vegyük alapul a következő képet:

A modell nem épp világos bőrét fogjuk kissé kreol hatásúra alakítani. A végeredménynek nem kell ennyire sötétnek lennie, de a technika alkalmazásával a kívánt hatást a sötétítés finomításával könnyen elérhetjük.

Első lépésként nyissuk meg a képet, majd csináljunk belőle kettőt (Layer menü-Duplicate layer). Az alapesetben Layer1 copy nevű új rétegünk lesz a kijelölt, ezen a kívánt bőrszín alapszínét kell beállítanunk. Az alapszín a piros (FF0000 kódú) lesz, a bőr minden részét színezzük pirosra a Brush tool segítségével.

Minden, a bőr területét képező képrészletet színezzünk be, de szigorúan csak a Layer1 copy rétegen! Ha ez megvan, akkor a rétegtulajdonságok panelen (jobbra középen: Layers) a réteg áttetszőségét állítsuk 54%-ra (Opacity).

A fenti képet kapva dolgoztunk jól, a képre a rétegtulajdonságok panelt is ráhúztam, hogy a megadott paraméterek látszódjanak. Itt már a Layer 1 copy réteget egyúttal átneveztem Layer 2-re. Jó, eddig rendben, bár a hölgy kissé ördögien néz ki. Tegyünk róla, hogy habteste végre kreol árnyalatot kapjon. A Ctrl+U billentyűkombinációval hívjuk elő a Hue/Saturation (Színárnyalat/Telítettség) ablakot. A Hue értéke maradjon 0, a Saturation legyen -65, a Lightness pedig -79. Az OK gombbal érvényesítsük a beállításokat.

Már egész jó, még az ajkakkal kell valamit kezdeni. Ehhez nagyvonalakban a lasszó kijelölővel jelöljük ki a száj környékét, nem baj, ha a bőr környező része is benne van. Fontos, hogy a művelet előtt az eredeti, Layer 1 elnevezésű rétegünk legyen az aktív, jelöljük hát ki a Layers panelen egy rákattintással. Miután a száj környékét sikerült kijelölni, a terület fölött a jobb gombra előbújó menüből válasszuk a Layer via Copy (Réteg [létrehozás] másolással) pontot. Új rétegünk, melynek neve Layer 3 az imént kijelölt részből született. A Ctrl+D leütésével szüntessük meg a kijelölést. A radír eszközzel (Eraser tool, billentyűje az E) töröljük ki a rétegből a felesleges részeket, tehát a bőrt, fogakat, stb. Csak az alsó és a felső ajka maradjon a leányzónak. Ha szükséges, ideiglenesen rejtsük el a többi réteget úgy, hogy az egyes rétegek mellett levő szemet ábrázoló ikonra kattintunk – én ezt tettem. Ha ezzel megvagyunk, jön a Ctrl+U és a Hue/Saturation ablak.

Nálam a -44-es Lightness adta a legoptimálisabb színt. A bőrszínen kicsit csiszoltam a jelenlegi szaturációhoz képest +23-as értékkel.

Így az alábbi kép tekinthető véglegesnek.

Mivel kicsit elrugaszkodott a fenti eredmény, egy hasonló képjavítás esetén törekedjünk a szaturáció és a színtelítettség arányának helyes megválasztására.

A képen látható oda nem illő színfoltok a helytelen pirosítás eredményei, a piros átszínezésnél törekedjünk a pontosságra, ahogy a képen is látszik, főleg a nagy átmeneteknél jelentkezhet, mint az ajkak környéke és a hajvégek.

Cikkünkhöz saját tapasztalatainkat, valamint egy hasonló célú angol nyelvű anyagot vettünk alapul, ahonnan a cikk alapját képező kép is származik. A cikk elkészítéséhez Adobe Photoshop CS3 szoftvert használtunk, de működik a korábbi verziókkal, valamint a megfelelő funkciók összevetésével más grafikai alkalmazásokkal is.

-KI

Sikerült befejeznünk a hozzászólásokat menedzselő programrészt, így mától kommentálhatók a blogbejegyzések. Természetesen csak azokat a posztokat lehet kivesézni, amikhez eleve engedélyezve van a hozzászólás. Így a moderáción túl lehetősége van a blog szerkesztőségének arra, hogy az új hozzászólások küldését letiltsa. Ettől függetlenül a már beküldött megjegyzések olvashatók.

Kíváncsian várjuk a megjegyzéseket!

Mint minden tavasszal, idén is elérkezett a mi kerületünkben is a lomtalanítás ideje. Ilyenkor az előző egy évben felhalmozott otthoni nagyobb hulladékot, bútordarabot, papírt, könyveket, szóval nem átlagos hétköznapi szemetet egy-két nap alatt kirakunk a ház elé, majd a közterület fenntartói azt elszállítják ingyen.

Az évek során a kirakodási idő egyre rövidült, még mikor pár éve a 18. kerületben laktam, 4 nap volt ez az idő, az ötödiken pedig elvitték a cuccokat. A belvárosban kicsit másabb a helyzet, itt kisebb a hely, szűkebbek az utcák és a járdák.

Az alkalmi szemétdombi kakasokról nem is beszélve. Igen, ilyenek is vannak, ők azok a nem épp lelkiismeretes jómunkásemberek, kicsit sötétebb bőrszínnel megáldva, akik a tavaszi lomtalanítás idején kerületről kerületre járva feltúrják a kipakolt lomot használható cucc után kutatva. Ilyenkor lába kél mindennek, még olyannak is, amit el se képzelnénk. A törött lábú foteltől, a kibelezett tévén át mindenféle veszélyes vagy teljesen lepukkant eszközökig mindent elvisznek, ami szerintük hasznos lehet.

Ilyenkor néhány kisfőnök kiül egy-egy kupachoz, és őrzi, míg a lestrapált ladákkal vagy lelakott teherautóval megérkeznek a tezsvírek elszállítani a frissen szerzett holmikat. Hogy ők ezzel mihez kezdenek, azt nem tudom. Sokszor elférni se lehet a szűk utcákon tőlük, nem zavartatják magukat. Törött múanyag gyermekkerékpárt és fotelt próbálnak kiszaggatni a kitört oldalú szekrény fogságából, kicsit se zavartatva magukat, attól, hogy épp munkába sietve próbálnám átverekedni magam az emiatt a járdára rázúduló egyéb fadarabokon. Igen, ahogy írtam, én épp tisztességes munkába igyekeznék, míg a kukázók persze ezt a szót távolról se ismerik. Ha ismernék, akkor lenne pénzük a normális használati tárgyakat megvásárolni.

De ok, nekem alapvetően semmi bajom a kukázókkal. Kukázzanak, ha ez nekik jó. Na de annak mi értelme van, hogy a kerület kismillió szemétdombját széttúrva ellehetetlenítsék a közlekedést, a kupac mellett ácsorgó gyerek üvöltéséről már nem is beszélve. Nem lehet elég korán elindulni, hogy az semmirekellők ne legyenek már a tévédarabok, egykoron szebb napokat megélt törött üvegű ablakkeretek és kiszakított kárpitú fotelek társaságában.

A kerületi lap világosan megírta: a lakók igyekezzenek a feleslegessé vált holmikat mielőbb kirakodni, hogy azt a lehető leghamarabb elszállíthassák. Megelőzni, távoltartani a barikádok széttúróit nem lehet, maximum kevesebb rendetlenséget lehet elérni azzal, hogy rövidebb ideig vannak kint a szeméthegyek.

Aztán a széttört, letört fadarabok, szilánkok, apróbb szemetek maradnak az egész lomtalanítás után, melyeket a markoló gépek nem tudtak felemelni a teherautó platójára, és váratnak magukra, míg aztán a következő hajnalon a városi takarító csapat el nem tünteti - biztos mennyire boldogok lehetnek ők ilyenkor.

Ezek a szemétgyűjtők egyre pofátlanabbak. Ha csak meglátnak valakit a kiszemelt szemétdomb mellett, nemcsak szúrós tekintettel néznek a vétlen járókelőre, de olykor nem túl halk megjegyzéseket is kiengednek a szájukon. Kikerülni lehetetlenség, ezek olyan egy furcsa jellemmel bírnak, hogy állandóan képesek az ember elé állni, pont a legrosszabbul elhelyezkedni, hogy szegény gyalogos biztosan ne férjen el anélkül, hogy a havonta mosdó aljanépet fel ne lökné. Abból pedig ismeretes, micsoda csetepatét képesek csapni.

Én szívesen megadnám mindegyiknek a szeméttelep címét, ahová az összegyűjtött lomot viszik, csak kétlem, hogy odáig elmennének a szeretett csavarnélküli asztalért vagy a megporosodott, összeolajozott, egérrágta kiselejtezett plüssnyusziért.

Az ő dolguk is egyszerűbb lenne, a miénk is. De érthetetlen módon ezek az emberek a hosszú utazgatást éppúgy gyűlölik, mint a tisztességes munkát vagy a szappan használatát. Így aztán marad az évenkénti brillírozás a szemét között, az éktelen ordibálás elviselése, a guberálók kikerülése, és a förtelmes, szanaszét szedett kupacok látványa. Ha évi két napra is, de az élmény megmarad.

Ha figyelemmel követjük a híradásokat, nagyjából képben lehetünk az újabb pánikkeltő jelenségnek, a sertésinfluenzának. De nem csak a való világban terjed a járvány, legalább ugyanekkora sebességgel fertőz az interneten is. Hiszen a járvány hatására számos weboldal (és most nem a hírportálokra gondolok), blog teszi közzé véleményét a vírussal kapcsolatban.

Sertésinfluenza játék

Egyes elmebeteg embereknek hála már online játék is létezik, melyben vírust kell a delikvensnek játszania, és minél több embert megfertőzni.

A Google keresési találata napról napra növekszik, a blogok pánikról vagy kérdésről írnak legtöbbször. Van aki videót csatol bejegyzéséhez. Ami sajnálatos, hogy kéretlen reklámleveleket is szült a pánik, így ne lepődjünk meg, ha a "Te is megelőzheted a járványt, ha tízezer ismerősödnek elküldöd ezt az üzenetet" szövegű elektronikus levelet észlelünk postafiókunkban. Természetesen azonnal töröljük, még véletlenül se cselekedjünk a levélben foglaltak szerint! Hasonló a helyzet, ha számítógépes vírust észlelünk, "swine flu" néven.

Így már olyanok is léteznek, akik profitálnának a helyzettel (lásd még a keretes írást).

Ne csodálkozzunk hát a kialakult tömeghisztérián, ha a médiának és a lakosság nagyfokú aktivizációjának köszöhetően egy, a jelenleginél borúsabb kép alakult ki az emberekben a járvánnyal kapcsolatban.

A tavalyi tél vége felé történt, hogy otthon a fürdőben furcsa zajok hallatszottak időnként.Talán egy állat szorulhatott be a fürdő falával szomszédos régi lomkamrába? Megeshet, de csak az ügy kinyomozását követően lehet biztosat állítani. Egy informatikus márpedig mindent kinyomoz, pláne ha az adott informatikusból történetesen kettő is van. Az első, rövid nyomozás nem vezetett eredményre, így a következő hétvégén ismét csavarhúzót és kamerát ragadtunk és feltérképeztük azokat a tájakat, ahol még hasonló ember sohase járt: a lomkamrát és a padlást.

Az eredmény az alábbi videón található:

(Az első nyomozás videóbeszámolóját is hamarosan elérhetővé tesszük, azért indítottunk a másodikkal, mert az sokkal jobban sikerült)

Minden ImiNET Blog és ImiNET látogatónak sikerekben gazdag, boldog új 2009-es esztendőt kívánok!

Elérkezett tehát az ideje a bulinak, mely sosem ér véget. De azért csínján az alkohollal!

Ki tudja, reggel hol ébredünk, s talán a helyzet lehet kicsit kínos, de akár nagyon is.

És egy ide vágó örök poén: inni csak mértéktartóan szabad. Mérték a vödör, tartó az asztal.

Hát biza ahogy az alábbi fotó is igazolja, remek volt a Maldív-szigeteken nyaralni. Még ez a francia topmodell, bizonyos Marie is addig hisztizett, hogy pózolhasson velem, míg csak megengedtem neki. Most az egyszer!

Na persze mielőtt bárki komolyan venné, azért vessünk egy pillantást rendesen arra a képre. Hát persze, hogy Photoshop! Na de akkor is... Ha 15 perc alatt ilyen képek készíthetők, akkor profik hosszabb idő alatt mire képesek? Néha csak egy jó kis alapkép kell, meg egy épp többé-kevésbé illeszkedő arckép magunkról (a többit kis formázással elérhetjük). Némi türelem, no és nem árt ismerni valamelyest a Photoshopot se.