Utazás kategória bejegyzései

Velencei-tavi kirándulás közben lettünk figyelmesek a békésen legelésző lovakra. Míg mi fotóztuk, videóztuk őket, ők ránk ügyet sem vetve táplálkoztak tovább.

Gyula városát remélhetőleg kell bemutatni, a múlt hétvégén sétáltunk a fürdőhagyományokkal rendelkező dél-aföldi városban, mely idő alatt a kávézás, fagyizás, fotózás mellett sikerült videóanyagot is rögzítenem. A kisfilm alapjai egy teljesen más videóhoz készültek, de - a címével ellentétben - közel másfél perces szösszenet elkészítésére is alkalmasnak bizonyultak a felvett vágóképek.

Nem célom sem történelmi, sem turisztikai összefoglalót készíteni, a videó apropója csupán egy belvárosi (szökőkutakban sem szegényes) sétából kiragadott pillanatok sorozata volt. A gyulai vár környékén nem tudtam videózni, de a filmből nem hiányozhatott, ezért egy fotóval pótoltam a kimaradt nevezetesség helyét.

Gyula gyönyörű város, ezt tudjuk. Épp ezért ösztönzök mindenkit, aki még nem járt itt, hogy látogasson el ide, és ha másért nem, hát tegye azt az alábbi kisfilm hatására. Nem fogja megbánni!

- K.I.

Sokan kérdezték tőlem, hogy "mi az a dolmus?" vagy "hogy lehet olcsón közlekedni Törökországban?".  Az európaiak számára kevésbé ismert, de a világ különböző tájain létező fogalom az iránytaxi, ami kb. a taxi és a busz között helyezkedik el félúton, nem is egységes, tájanként eltérő, de többnyire olcsó közösségi közlekedést takar.

Törökországban ilyen a dolmus, mely az ottani tömegközlekedés legolcsóbb, de emellett kényelmes és biztonságos módja. Turisták kifejezetten szeretik, gyakorlatilag néhány tíz kilométeren belül bárhová el lehet vele jutni.

A dolmusok meghatározott menetrend szerint közlekednek, van megállójuk, de gyakorlatilag bárhol fel lehet rá szállni. A viteldíj 1 euró, melyet készpénzben a sofőrnek kell adni (számláról vagy buszjegyről ne is álmodjunk, ott az nem létező fogalom). Ha jön a dolmus, egyszerűen csak intsük le, adjuk át a viteldíjat és már mehetünk is. A sofőr az irányt, ill. a következő főbb megállót hangos bemondással közli. Annyira bevált, megszokott közlekedési forma, hogy messziről kiszúrják, ha valaki dolmusra vár és villogással, megállással, integetéssel invitálnak beszállásra. Sőt, általában azt is megjegyzik, hogy ki hova tart (ha felszálláskor közöljük a sofőrrel), és előtte szól, hogy le kell majd szállnunk. Mi Sidébe utaztunk vele, visszafelé a dolmus végállomáson sofőrünk már hangos kurjongatással közölte a hotelünk nevét, és integetett, szálljunk fel.

Azt érdemes tudni, hogy időnként a dolmus csak elegendő utas felszálltakor indul el. Többnyire az első ajtót nyitva tartják, jelezvén, van még hely. Ha megtelt a busz, becsukják az ajtót, és már csak leszállni lehet.

A járművek általában a sofőrök tulajdonát képezik, ezért nagy szórást mutat az interiőr, típus, vagy a műszaki állapot. Ezekből létezik lepukkantabb, de újabb, jobb példány is. A mi buszaink makulátlanok voltak, szőnyeg fedte a padlót, meglehetősen komfortos utazást nyújtottak.

Ne idegenkedjünk tehát a közösségi közlekedés efféle formájától, tényleg nagyon hangulatos, a budapesti 7-es busz és társai után meg kiváltképp.

- K.I.

Az alábbi panorámafotó még az idei nyaralás végén készült, Antalya repülőterén. A Boeing épp a felszálló utasokat várta a forgalmi előtéren, így lehetett egy kicsit összetettebb panorámát készíteni róla (közelről belefért a képbe a gép eleje és a szárnya is).

A felszállás után aztán ezerötszáz kilométernyit repített bennünket Budapestre.

A kép kattintással nagyítható, vagy itt még nagyobb méretben érhető el.

- K.I.

Elkészült szeptemberi törökországi nyaralásunk kisfilmje. Megpróbáltam a lehető legtöbb információt belesűríteni közel 5 percbe, természetesen mindig van jobb és jobb, de ami nem fért bele, majd pár másodperces oldalágak során úgyis bemutatom.

- K.I.

Sokan még nem hallottak róla, nem is tudják merre található, mások pedig visszavágynak. Bohinj Szlovénia egyik népszerű turistaközpontja, legyen nyár vagy akár tél. Részben munkahelyi okokból, részben pedig kirándulási célból volt szerencsém az olasz- és osztrák határvonalakhoz közel eső völgybe eljutnom, melynek közepén található a névadó Bohijni-tó. A levegő tiszta, a táj magával ragadó.

Bohinjról

Bohinj a Júliai Alpokban található völgy, illetve ennek közepén található tó neve (szlovénül Bohinjsko jezero), 530 m magasan terül el a hegyekkel körülvett táj. Bohinj igen változatos, és számos lehetőség kínálkozik az ide ellátogatóknak. Télen egyértelműen a síelés a fő vonzereje, az akár 1.900 m-es magasságba nyúló hegyekről számos sípályán lehet sportolni. A völgyből egy kabinos lift drótkötélpályán visz fel 1.500 méter magasba. Innen pedig síliftekkel lehet a pályák tetejére eljutni. Föntről lenyűgöző panoráma nyílik a völgyre, a tóra és a környező településekre. A völgyben fő bevételi forrás a turizmus, az erdőgazdálkodás, állattartás és a tejtermelés. Bár a magyar ember egyelőre nem lát benne fantáziát, Bohinj nemcsak télen vonzza a turistákat, hiszen egész évben lehet kirándulni, üdülni, kikapcsolódni. Mi magyarok többnyire tengerparton süttetjük a hasunkat egyetlen szabad vakációs hetünkben, azonban Nyugat-Európából számos látogató keresi fel a környéket. Ottlétünkkor is jónéhány német turistába botlottam. A völgy legcsalogatóbb látnivalója kétségkívül a tó, mely szelíden terül el a hegyek között. Kis települések vannnak erre, az összlakosság mindössze ötezer főre tehető. A környék központja Ribčev Laz, a tó keleti partján található.

A túrázni vágyóknak kiváló lehetőségeket nyújt a Triglav Nemzeti Park, hiszen a patak mentén többszáz méter szintkülönbséget lehet megtenni az erdős-dombos területen, több alkalommal izgalmas hidakon keresztezve a patakot, mely alant már csendesen csobog, feljebb pedig vad, duzzadó, sok helyen vízesésként lezúduló víztömeg.

Három nap Bohinjban

Bár nem töltöttünk el túlságosan sok időt itt, azért programokban nem volt hiány. A Budapesttől Bohinjig tartó nagyjából 10 órás buszozás nem épp a legkellemesebb, azért nem kell egyből kiábrándulni. Mivel a csoportot számos kitérővel és megállóval sikerült csak felvenni, valóban hosszúra nyúlt az odaút. Egyéb esetben autóval 6-7 óra csak a távolság (kb. 480-500 km a fővárosunktól). Az út nagy részét a magyar és szlovén autópályákon lehet megtenni, a fővárost, Ljubljanát elhagyva már csak kb 130 km-re van a völgy.

A hosszú út után szálláshelyünkön jó volt kicsit megpihenni, volt nagyjából két óránk a vacsoráig - kellett is.

Másnap a reggelit követően csoportunk felkereste Ribčev Laz-t, és az út fő céljaként végiglátogattunk néhány szálláshelyet. Apartmanok, panziók és szállodák vannak vegyesen a környéken, számos kellemes és tiszta szálláslehetőséget nyújt a környék az ide utazók számára. A városban beszerzett ebéd elfogyasztása után igencsak kellemes perceket töltöttünk a tó keleti partján, a Szent János-templom (Cerkev Sv. Janeza) szomszédságában. Itt készült egy nagyobb adag fotó is. Később ellátogattunk a Triglav Nemzeti Parkba is, ahol egy fél túrának lehettünk szerencsés résztvevői. A Száva előfutáraként ismert Savica folyó és számos patak csordogál le a hegyekből, melynek mentén egészen érdekes természeti jelenségeket lehet megfigyelni. Az egyik legizgalmasabb kétségkívül a mélyen a sziklába vájt medrű folyó, ilyet tényleg nem lehet mindennap látni. Felejthetetlen élmény a több helyen is öblökben, lágy vízeséseken lecsituló folyó, mely aztán ismét szélsebes vágtába kezdve zúdul lefelé a völgy irányába.

Időnk kevés volt, a nemzeti parkban ennek többszörösét is elbámészkodhatja az ember. Viszont a túrázás után nagyon hasznosnak bizonyult a vacsora.

Miután a harmadik nap eleje is a szakmával telt, és ismeretes a hosszú hazaút, túl sok szabadidő nem maradt, ezt a völgyből kiérve a hasonló adottságokkal rendelkező Bledben töltöttük el. A Bledi-tó kisebb mint a Bohinji-tó, de azért itt is el lehet kattintgatni néhány megabájtot a digitális fényképezőn. A tó legnagyobb attrakciója a vár, illetve a kis szigeten található templom. A templomig 99 lépcső vezet fel, kényelmes lehet esküvőkor oda felgyalogolni. Ráadásul az itteni hagyomány szerint a menyasszonynak ezt az utat teljes csöndben kell megtennie.

A bledi nézelődés után indulhattunk haza. Buszunk az ideúttal ellentétben már jóval kevesebb helyen állt meg, ha jól emlékszem, valahol Ljubljana után tett pihenőnk után már csak magyar területen fordultunk le ismét az autópályáról. Habár délután egy óra lehetett, mikor Bledből elindultunk, mégis nagyjából este tízre értünk vissza Pestre.

A hosszú buszozás után az egyetlen negatívum talán a rövid idő lehet, hiszen 3 nap azért tényleg nem valami sok. Akit pedig az alábbi ízelítő képek, valamint a többi kép se győz meg, nem marad más választása, mint személyesen megismerkedni a Bohinjjal.

Képek

Hegyekkel körülvett táj	A Bohinji-tó
A Bohinji-tó, partján a csónakházzal	A tavat körülölelő hegyek
Fás vidéken folyik keresztül a patak	Turistacsalogatás Ribcev Laz-ban
Alpesi házak	A szurdokba vájt folyómeder
A patak a nemzeti park területén	Kilátás a hegyre