Indiana Jones and the Great Circle: végigjátszva

Ahogy már született róla poszt korábban, sikerült egy végtelenül jó Xbox előfizetésnek köszönhetően az Indiana Jones and the Great Circle játékot végigjátszani Xboxon.

Alapvetően elégedett vagyok, főleg a két hetes, 350 Ft-ba kerülő előfizetés nyújtotta csekély anyagi vonzata mellett.

⚠️ SPOILER - a kép után spoiler olvasható ⚠️

Miről szól a játék

A játék 1937-ben jászódik, az Elveszett frigyláda fosztogatói című film eseményei után. A történet legelején, a Marshall College területén rejtélyes betörés történik, a múzeum műtárgyai közül mindössze egy macskamúmiát vitt el a betörő, aki a hátrahagyott nyomai alapján a Vatikánba csalja Indyt. A történet során számos barátra (egy pap a Vatikánból, vagy az ugyanitt megismert Gina nevű olasz riporternő) és ellenségre (pl. a náci Emmerich Voss) teszünk szert, és hamar kiderül, hogy az ellopott macskamúmia a fő sztori egy apró szeglete (vagy inkább köve). A történet középpontja ugyanis az, hogy a 17 db követ összegyűjtsük, amik fontos jelentőséggel bírnak a végkifejlet során  - persze ez scriptelt, szóval nincs lehetőségünk máshogy alakítani a fő szál eseményeit. Indy "kedvencei" is jelen vannak a történetben, mint páldául nácik és kígyók - mindkét fajzatból elég sokkal gyűlik meg a bajunk. A kövek összegyűjtése során derül ki a Nagy Kör (Great Circle) lényege: egy mitikus, a Földet tökéletesen körbeérő, a 17 helyszínt összekötő kör. A köveket a bárkájáról ismert Noé kapta Istentől, ezek összegyűjtése óriási hatalmat (és felelősséget) ad birtoklója számára, amivel térben és időben utazni lehet. Naná, hogy a nácik ebben is az uralom egyik eszközét látják. A történet során lesznek, akik mindenáron maguknak szeretnék ezt az ősi, misztikus hatalmat (nácik, olasz fasiszták), valamint olyanok is, akik szeretnék inkább az idő homályába rejteni (egy különös, óriás termetű emberekből álló szekta). Indy szeretné az arany középutat választani, így nem hátrál meg hol az egyik, hol a másik odallal való szemberekerülés során sem.

Ami tetszett a játék során

A sztori, mi sem egyértelműbb. Tipikus Indiana Jones sztori isteni erőkkel, nácikkal, kígyókkal és Indy barátait alkotó remek fickókkal és nőkkel. A helyszínek vegyes érzelmeket váltottak ki: a Vatikán jó, de túl szövevényes és ingerszegény. A gízai ásatási helyszín izgalmas és rejtélyes, ez egyértelműen tetszett. A kisebb helyszínek, mint Shanghai vagy a Himalája nem kapott akkora szerepet, hogy igazán említésre méltó legyen, a Sukhothai és az iraki helyszín pedig számomra nem hoztak érdemi elköteleződést, de persze mint helyszínek, teljesen illettek a történetbe, színesítették a játékmenetet.

Jó a karakter mozgása, a hangok, a küzdelem vagy az erőlködés során kiadott nyögések. A párbeszédek, a barátok részvétele a játékban szintén nagyon sokat adtak hozzá a hangulathoz. Ja igen, hangulat... egyértelműen az Indiana Jones hangulat az, ami elvitte a játék nagy részét. Kihagyhatatlan volt egy női segítő is, aki felé szokásosan Indy egyre kifinomultabb viszonyt alakít ki: először a ki nem állhatom, de a végén pedig a majd dobjunk be együtt egy vacsorát érzésig is el lehet jutni (Gináról lesz említés a következő pontban is). Elképzelhetetlen lett volna a játék egy ilyen karakter nélkül.

A fő szál nagyon izgalmas, hozta azt, amire az elején számítottam. Emmerich Voss karaktere... igazi szemétláda főgonosz, aki még akkor is pokoli nevetésben tör ki, ha épp lezúztuk az orrnyergét egy jobb horoggal. A náci régész rivális jól sikerült karakter a játékban.

Ami kevésbé tetszett

Ezt a részt annyira nem szeretem, rendre tudok bármelyik játékról ilyet írni. Nézzük, mi nem tetszett annyira: a repetatív, sokszor unalomig űzött fejtörők (egyszer is elég). Gina, bár kötelező eleme a játéknak, sokszor annyira ostobán kidolgozott NPC, amikor belesétál a fotóba vagy sürget, illetve segítség helyett csak ócsárol. Biztos kell ilyen is, és hiába lett a végére szerethető karakter, sok idegesítő tulajdonsággal ruházta fel a készítő az olasz segítőtársunkat. A fejtörőkhöz hasonló, sokszor csak a játékmenetet szándékosan és aljas módon meghosszabbító útvesztők, amik tényleg cél nélkül nehezítették a játékot. Minden játékban belefutok abba a bugyuta mozgásmechanikába, amikor annyira lusták a fejlesztők, hogy ahol derékmagasságban fel tudsz ugrani/mászni, ott máshol meg csak visszapattan a karakter. Most akkor tud Indy másfél méteres sziklára felmászni vagy sem? A játék egyértelműen bünteti a direkt harcot, így szinte lehetetlen a lopakodást kihagyni a játékból. Ami alapvetően nem baj, ez nem egy CoD vagy GTA, de amikor százával hemzsegnek a nácik és még nincs meg az álcaöltözet, bizony okoz kellemetlen pillanatokat, ha a síppal érkező náci tiszt riasztja a környék összes katonáját és két pillanat alatt lepuffantanak. Locus - hol elvertük, hol segítettünk egymásnak, így nem tudtam eldönteni, hogy az óriás karaktere inkább jó vagy sem. Ezért a semleges kalapba helyezném annyi pozitívummal, hogy ha nem lett volna benne az ő szála, nagyon hiányzott volna a történetből.

A 40 perc hosszúságú végefőcím. A játékmenetről készült videók teljessége miatt mindenképp kivártam, de kínkeservesen.

Konklúzió

Tetszett a játék? Igen. Megvettem volna teljes áron? Nem. Így megérte 350 forintért? Abszolúte.