Kilenc hónap egy autó kesztyűtartójában

Soha ne gondolj semmit elveszettnek, míg bele nem néztél a kesztyűtartóba. A minap ugyanis én is ott bukkantam rá egy rég elveszettnek hitt pendrive-ra. Persze soha sem késő, de réges-rég elveszettnek hittem és már letettem az előkerüléséről. Az adattároló ugyanis október óta pihent a kesztyűtartóban, akkori dokumentumokkal a fedélzetén találtam rá.

Nem panaszkodott, csak csendben viselte a téli mínuszokat és a nyári 40 fokot is. Egy könnycsepp se gördült le az arcáról, mikor kihalásztam, és még csak azzal se tréfált meg, hogy beadja a kulcsot. Ugyanis működik. Ezek a vackok mindent kibírnak, nem úgy mint annak idején a floppy lemezek. Ők ugyanis képesek voltak szimplán elfelejteni a tartalmukat, ha netán merő véletlenségből a metrón megutaztattad őket. Aztán hazaérve imádkozhattál hogy a kőkemény másfél megabájtnyi kontented épségben legyen.

Nem úgy, mint a pendrive-ok. Ezek kemény fickók, mindent kibírnak.

A kesztyűtartót is.