Blogbejegyzések
Nos, amint látható, a blogot elköltöztettük.
Az új cím: www.iminet.hu/blog.html
Szerencsére sikerült az összes korábbi tartalmat átpakolni (nem kis meló volt), és elvileg minden ugyanúgy meg is jelenik. Az új blog saját weboldalra (ún. portálmotorra) épül, a korábbi iminet weboldalról kérdezősködtek, hogy miféle ingyenes szoftver ez. Úgyhogy megelőzve a kérdéseket: nem ingyenes, saját fejlesztés. Annak minden előnyével és hátrányával.
Meglátjuk, mennyire válik be.
A postokat még kommentálni nem lehet (ez a rész még fejlesztés alatt áll), de de a jövőben erre is lesz lehetőség.
Szerkesztés:
Egy ideig a bejegyzések mindkét helyre felkerülnek, a könnyebb átállás miatt. (értsd: megy a http://iminetblog.spaces.live.com-ra és a www.iminet.hu/blog.html-re is).
Íme a beszámoló:
A tavalyi tél vége felé történt, hogy otthon a fürdőben furcsa zajok hallatszottak időnként.Talán egy állat szorulhatott be a fürdő falával szomszédos régi lomkamrába? Megeshet, de csak az ügy kinyomozását követően lehet biztosat állítani. Egy informatikus márpedig mindent kinyomoz, pláne ha az adott informatikusból történetesen kettő is van. Az első, rövid nyomozás nem vezetett eredményre, így a következő hétvégén ismét csavarhúzót és kamerát ragadtunk és feltérképeztük azokat a tájakat, ahol még hasonló ember sohase járt: a lomkamrát és a padlást.
Az eredmény az alábbi videón található:
(Az első nyomozás videóbeszámolóját is hamarosan elérhetővé tesszük, azért indítottunk a másodikkal, mert az sokkal jobban sikerült)
Minden ImiNET Blog és ImiNET látogatónak sikerekben gazdag, boldog új 2009-es esztendőt kívánok!
Elérkezett tehát az ideje a bulinak, mely sosem ér véget. De azért csínján az alkohollal!
Ki tudja, reggel hol ébredünk, s talán a helyzet lehet kicsit kínos, de akár nagyon is.
És egy ide vágó örök poén: inni csak mértéktartóan szabad. Mérték a vödör, tartó az asztal.
Hát biza ahogy az alábbi fotó is igazolja, remek volt a Maldív-szigeteken nyaralni. Még ez a francia topmodell, bizonyos Marie is addig hisztizett, hogy pózolhasson velem, míg csak megengedtem neki. Most az egyszer!
Na persze mielőtt bárki komolyan venné, azért vessünk egy pillantást rendesen arra a képre. Hát persze, hogy Photoshop! Na de akkor is... Ha 15 perc alatt ilyen képek készíthetők, akkor profik hosszabb idő alatt mire képesek? Néha csak egy jó kis alapkép kell, meg egy épp többé-kevésbé illeszkedő arckép magunkról (a többit kis formázással elérhetjük). Némi türelem, no és nem árt ismerni valamelyest a Photoshopot se.
Hát igen, idáig is eljutottam. A héten ugyanis végignyomtam a Call of Duty 2 nevű II. világháborús játékot.
Aki nem ismeri, a képek láttán lehet szörnyethal. De nem kell, mérföldekre van az "öljünk meg mindent és mindenkit"-szerű játékoktól, inkább a csapatmunkára, a stratégiára épít, és igazi történelem van mögötte. Nyilván világháborús játék semmit nem ér lövöldözés nélkül, de az másodlagos.
Aki esetleg kedvet kapna hozzá, kis ismertető itt: Totalcod.hu
Nem mai darab, de sajna idő híján csak mostanra sikerült érdemben foglalkozni a játékkal, és nem is ez volt az első. A Call of Duty legelső részét még idejében "kicsináltam", hát a 2 sajna ennyire elmaradt.
Álljon itt két kép szemléltetésül a játékból, a teljesség igénye nélkül:
Ma megtanultam, hogy hogyan lehet egyszerűen és gyorsan képeket feltölteni a spaces-re (Windows Fotótár/Photo Gallery a kulcsszó), szóval kísérleti jelleggel új képek várhatók.
Tehát a programocskát ajánlom minden Spaces-blogger figyelmébe, XP Vista alá telepíthető, és akár 500 kép is feltölthető (azért 500, mert a Spaces limitje ennyi 30 napos ciklusonként). Kijelölöd, "Közzététel", és már mehet is a tárhelyedre. Ennyi.
Pl. egy kép a fonyódi nyaralásról:
Hát elindult az Imi NET blog is.
Amit ide szánok elsődlegesen: iminetes infók, megosztások, publikus fájlok, továbbá minden más, ami az iminetre nem fér fel.
Ráadásul nem is uninstallálható, hiszen része a Windowsnak, számos alkalmazáshoz kapcsolódik, továbbá nem szerepel a "Programok telepítése és törlése" szekcióban sem.
Akkor mégis mit lehet vele tenni? Hagyjuk, hogy önkényesen irányítsa életünket? Dehogyis. Néhány módszer kínálkozik a probléma elhárítására. Lássuk őket:
- A Windows Messenger automatikus indításának letiltása
- A Windows Messenger elindulásának tiltása
- A Windows Messenger eltávolítása
Ezek közül az egyik leghatékonyabb a második lépés, ami azért mégsem olyan drasztikus, mint a 3., a WM "kivégzése". Csekélyke hatékonyságú az első lépés, így ha lehet, azt ne is alkalmazzuk!
A Windows Messenger automatikus indításának letiltása
Ehhez a Rendszerkonfigurációs segédprogramra lesz szükségünk, a Start menü Futtatás parancsába írjuk be: msconfig. Miután elindult az alkalmazás, válasszuk ki az Automatikus indítás fület!
Itt a számos bejegyzés között szerepelnie kell az "msmsgs" sornak, előtte pipával. A megoldáshoz kattintsunk a pipára, majd ha már csak üres négyzet díszeleg előtte, kattintsunk az OK gombra. Az alkalmazás közli, hogy a beállítások csak a gép újraindítását követően lépnek érvénybe. Ez nem gond, de válasszuk a Kilépés újraindítás nékül gombot. A következő indításnál már magától nem fog elindulni a WM. De egyéb olyan program indulásakor, ami magával hozza a WM-et is, igen!
Emiatt nem túl hatékony ez a lépés, akkor jöhet jól, ha pl. Outlook Express-t sose indítunk.
A Windows Messenger elindulásának tiltása
A legjobb megoldás, ha a WM futtatását gátoljuk meg, hiszen így egyáltalán nem fog elindulni a progam. A kikapcsolást a házirendek háza táján kereshetjük. A Start menü Futtatásába írjuk be: "gpedit.msc", és nyomjuk meg az Entert!
A következő pontok szerint navigáljunk a megfelelő helyre:
- A Helyi számítógében belül kattintsunk a Számítógép konfigurációja pontra
- A jobb oldali oszlopban duplán kattintsunk a Felügyeleti sablonok mappán
- Szintén a jobb oldali oszlopban duplán klikkeljünk a Windows-összetevőkre
- Már rutinosan léphetünk be a Windows Messenger mappába is, az előzőek szerint
Helyben vagyunk, ha jól dolgoztunk, két elemet látunk a jobb oldalon, kettős kattintás az elsőre (A Windows Messenger futtatásának tiltása), melyre egy ablak jön elő. Két dolgunk van mindössze: az ablak felső sávján, az Engedélyezve szó előtti pöttybe tegyünk zöld pontot, és az OK gombbal zárjuk be az ablakot. Munkánkat siker koronázza, többé nem fog elindulni a WM. Se automatikusan, se kézzel.
A Windows Messenger eltávolítása
Ha az eddig ismertetett megoldások valamiért nem járhatók, és mindenképp fontos a WM-től megszabadulni, egyetlen lehetőségként el kell távolítani a rendszerből. Nem javasolt művelet, az esetleges nem várt mellékhatások következményeit a végrehajtó felhasználónak kell vállalnia!
Az eltávolításhoz szükséges, hogy legalább az 1-es javítócsomag (SP1, Service Pack 1) fel legyen telepítve. Ennek meghatározásához kövessük az alábbiakat:
- Kattintsunk a Start menü jobboldali oszlopában taláható Sajátgép ikonra jobb egérgombbal
- A menüből válasszuk a Tulajdonságok pontot
- A Rendszer: alatt a Windows verziószáma, kiadása olvasható, alatta pedig a javítócsomag (persze ha van): Szervizcsomag 1 vagy Szervizcsomag 2. Ha ilyen nincs, akkor egyik sincs telepítve a gépre, előbb ezt kell beszereznünk
Tehát, ha rendelkezünk a fenti javítócsomagokkal, nekiláthatunk az eltávolításnak. A Start menü Futtatásába írjuk be az alábbi sort:
RunDll32 advpack.dll,LaunchINFSection %windir%\INF\msmsgs.inf,BLC.Remove
Majd kattintsunk az OK gombra, vagy nyomjuk meg az Enter billentyűt. Ezután a Windows eltávolítja a WM telepítését, a végén figyelmeztetést kapunk, miszerint az eredeti rendszerfájlok ismeretlen verziójúakkal lettek felülírva, és a helyreállításhoz tegyük be az eredeti Window cédét. De hát ezzel ugye pont az előzőek ellenkezőjét érnénk el, kattintsunk ház a Mégse gombra, és ha ez az ablak is eltűnt, a WM már biztosan nincs a gépünkön. Még a Start menüből is eltűnik az ikonja.
Mi lesz ezután az MSN Messengerrel?
Mivel nem része a Windowsnak, és még csak nem is kötődik a Windows Messengerhez, a válasz a kérdésre: semmi, ugyanúgy használható, ahogy eddig.
Bízunk benne, hogy cikkünkkel sok felhasználó számára hoz enyhülést a WM kiiktatása, ami még nagyobb egyéb élményt von maga után. Az esetleges pozitív vagy negatív tapasztalatokat a cikk után oszthatják meg velünk és a többiekkel azok, akik a fentieket kipróbálják.
-K.I.
Figyelem! Cikkünk a megjelenés napján pontos információkat tartalmazott, mely mára elavult lehet. A cikk tartalmáért felelősséget nem vállalunk!
Régebben alapfelszereltség volt a számítógépekben a floppy meghajtó, a rendszerindításban is komoly szerep jutott neki. Gyakorlatilag nem volt olyan felhasználó, aki nem rendelkezett floppy-n rendszerlemezzel.
Manapság már egyre kevesebb PC-ben található floppy-t, ez az elavult eszköz nem nevezhető bizonságosnak, ráadásul a kapacitása is kicsi. Be kell látnunk, eljárt felette az idő. Ellenben a feltörekvő flash-alapú USB-s meghajtók egyre több felhasználó birtokában találhatók meg, akár egy egyszerű pendrive, vagy memóriakártya (+ a hozzávaló kártyaolvasó), de lehet ez egy mobiltelefon memóriakártyája, amit a telefonhoz adott kábellel kötünk a géphez.
Azonnal kitűnik a fentiekből, hogy a legjobb alternatívát jelenti a floppykkal szemben (a CD/DVD nehézkes, hiába a megfelelő kapacitás, a ZIP pedig gyakorlatilag el se terjedt). Csak a rendszerindítás lett volna egyszerűbben kivitelezve - töpreng az átlag géphasználó. Cikkünkben bemutatjuk, hogy ennél nehezebb dolga ne legyen a mai kor emberének, hiszen nem nehéz USB-s eszközre operációs rendszert telepíteni, csak trükközni kell kicsit. Cikkünk most nem tér ki arra, hogy különböző Linux disztribúciókat lehet flash meghajtóra telepíteni, mi mindössze a DOS rendszerlemez alternatívájaként DOS-pendrive-ot készítünk, rendszerösszeomlás, formázás esetére.
Amire szükségünk lesz
- Elengedhetetlen egy pendrive (ebből egy 32 megabájtos már bőven megfelel)
- HP Disk Storage Format Tool (részletesen lásd később) programra, a Letöltőközpontunkból beszerezhető
- Windows 98 bootlemez (kicsit felturbóztuk), a Letöltőközpontunkból beszerezhető
- Egy PC, ami képes USB-ről bootolni
- Egy kis elszántság
Mielőtt mindennek nekilátnánk, töltsük le a fenti két programot, és bányásszuk elő a pendrive-ot!
A HP Disk Storage Format Tool
Ez a segédprogram kifejezetten USB-s háttértárak formázására lett kitalálva, minden olyan opció megtalálható benne, amire szükségünk lesz. És nem tiltja le a rendszerfájl-másolást, mint az XP beépített format eszköze. Gyakorlatilag a dolog magja, hiszen nélküle nem tudnánk rendszerlemezzé formázni az USB-s eszközöket. A HP USB Disk Format Tool letölthető honlapunkról.
Formázás, rendszerinstallálás
Ha beszereztünk minden szükséges kelléket, lássunk neki a DOS gyártásának.
Ha még nem tettük volna meg, duguk be a pendrive-ot, telepítsük fel a HP Disk Format Tool-t, és csomagoljuk ki a win98boot.zip fájl tartalmát a merevlemez egyik mappájába (én a C:Tempw98sys mappába tettem a csomag tartalmát).
A rendszerinstallálást a formázással együtt intézzük el, ehhez a HP Tool ablakában kapcsoljuk be a "Create a DOS Startup Disk" opciót, és a "using DOS system files located at" mellé tegyünk pöttyöt, egyúttal a három pontot tartalmazó gombbal keressük ki a letöltött és kicsomagolt win98 fájlok mappáját. Innen fogja a rendszerfájlokat felmásolni a HP Tool a pendrive-ra.
Mielőtt a Start gombra kattintanánk, az ablak tetején lévő legördíthető listából válasszuk ki a formázandó pendrive-ot, nehogy véletlenül egy másik USB-s diszket töröljünk! A sikeres rendszerindítás feltétele, hogy FAT vagy FAT32 fájlrendszerre formázzuk a lemezt. Válasszuk ki a FAT32-t!
Most már kattinthatunk a Start gombra. A kapacitástól függően valamennyi ideig elpiszmoghat a Format Tool a formázással, a befejezésről egy ablakban tájékoztat, itt tudjuk meg a teljes, a szabad tárterületet, és egyéb információkat is.
Felkerült a pendrive-ra a 3 legfontosabb DOS rendszerfájl.
A formázás után másoljuk még át a maradék fájlokat és mappákat is a pendrive gyökérkönyvtárába, így az összes DOS parancs és segédprogram is elindul majd, mint pl. a CD/DVD meghajtó drivere vagy az egér meghajtóprogram. Kiegészítésként a pendrive-ra kerül a Dos Navigator és a Volkov Commander is, persze csak akkor, ha az ImiNET-en fellelhető win98 indítólemezről dolgoztunk.
Ezzel készen is állunk, próbáljuk ki a művet.
Rendszerindítás USB-ről
A BIOS-ban feltétlenül állítsuk be az USB drive-ről való bootolást. Sajnos itt nem lehet általános receptet adni, ahány BIOS, annyi lehetőség létezik. Képünk talán segít egy kicsit eligazodni, persze mindenképp a Boot szekcióban keressük az erre szolgáló opciót. Általánosságban elmondható, hogy a 2001 óta forgalomban lévő alaplapok már támogatják az USB-rendszerindítást, az ennél régebbi gépek nagy valószínűséggel nem, az ennél újabbak pedig igen jó eséllyel bírnak e képességgel.
A beállítások mentése és a gép újraindítása után észrevehetjük, hogy a gépünk felismerte a csatlakoztatott USB meghajtót (esetünkben a SanDisk Cruzer Minit).
Karba tehetjük a kezünket, ha mindent jól csináltunk, a Startup Windows 98 felirat után szépen elindul a rendszer, betöltve a mellékelt drivereket. A feliraton ne lepődjünk meg, nem MS-DOS a helyes kiírás, mivel az indítólemez a Windows 98 magjából származik:
Egy szuper indítómenü tárul elénk ezután, itt kiválaszthatjuk, hogy az általunk használt optikai meghajtó SCSI, LVD vagy IDE csatlakozású. Alapból ez utóbbi indul el, ha nem vagyunk biztosak, hogy milyen meghajtónk van, válasszuk ezt!
A többi már gyerekjáték, elindul az egér, betöltődnek a DOS-os illesztőprogramok, beállítások.
Az A: meghajtó lesz a pendrive betűjele, ha a winchester partíciói FAT32 fájlrendszerűek, akkor mindegyik a saját betűjével érhető el. Sajnos ez a DOS mag nem emészti meg az NTFS-t, így az ilyen fájlrendszerű kötetek láthatatlanok számára. A CD és DVD meghajtók betűjeleit (persze ha van, és a driver is felkerült a meghajtóra) az indítás során kiírja a rendszer, nekem R: lett a DVD író és S: a DVD olvasó.
Rendszerünk várja a parancsokat:
Ha mindent tökéletesre szeretnénk, akkor érdemes valamilyen fájlmenedzsert is felpakolni, pl. egy Volkov-, Norton Commandert vagy egy Dos Navigatort. Ugye a mi dosunkra most ez alapból felkerült. Ezekkel a fájlműveletek sokkal egyszerűbbek lesznek. Reméljük azért, hogy az így készített rendszermentő pendrive-unkra nem lesz szükség. Ha mégis, ezzel nem lesz gond, nem megy tönkre csak úgy, mint az ősöreg floppy diszkek, amikről köztudott: a fiók mélyén, használaton kívül is bármikor tönkremehetnek. Ráadásként kaptunk a flashmeghajtóra egy USB háttértár drivert. Cikkünk keretei között ezt nem próbáltuk ki, de majd erre is sort kerítünk egy másik tesztben.
Az alábbi képen látható, hogy ilyen üres kapacitással floppy lemez szóba se kerülhet.
És egy kis ínyencség: Dos Navigator
Mivel teszteltünk?
A cikk elején említett SanDisk Cruzer Mini 128 MB-os pendrive-on kívül a rendszerindítást kipróbáltuk egy Kingston DataTraveller 1GB-os USB kulccsal is, valamint egy SanDisk MobilMate MS+ kártyaolvasóba dugott, 1GB kapacitású Sony Memory Stick Pro Duo memóriakártyával is. De komplett DOS rendszert építettünk fel egy FAT32-re formázott, USB-s alu házban lévő 2,5 colos notebook merevlemezre is, melynek 40 GB volt a tárkapacitása.
A tesztgépek legöregebbike egy Athlon XP processzorral, 512MB rammal, és Asus A7V8X-X alaplappal rendelkező PC, kipróbáltuk egy valamivel fiatalabb, Gigabyte alaplapot és Pentium 4 processzort tartalmazó géppel és egy mai, Core 2 Duo-s rendszerrel is. A kompatibilitással sincs gond, ha a BIOS-ban fellelhető az USB-s rendszertöltés lehetősége, biztosak lehetünk abban, hogy a pendrive-on pihenő oprendszer fel fog éledni a flash memória celláiból.
Honnnan tölthetjük le a cikkben szereplő szoftvereket?
Mindkét szoftver felkerült szerverünkre, tehát nem lesz nehéz beszerezni.
A HP USB Disk Format Tool innen tölthető le, a Windows 98 indítólemez pedig innen.
Konklúzió
Cikkünk olvasása során mindenkiben tudatosulhatott, hogy a DOS-os floppyknak befellegzett egy ilyen teszt után. Nem kell a jövőben attól rettegnünk, ha bekrepál a gépünk, hogy a néhány éve szekrényben pihenő lemez nem ment-e tönkre. A kapacitás miatt néhány extra segédprogram is ráfért az újdonsült rendszerlemezre, és ez tovább bővíthető, csak némi netes kutakodást igényel. Beláthatjuk, hogy inkább érdemes egy kiszuperált pendrive-ot használni, mint a mágneslemezt. Aki pedig korszerű, nagyméretű flashmeghajtóval rendelkezik, az biztos talál rajta 4 MB szabad helyet a tartalék DOS-nak is.
-K.I.